Nem volt könnyű élete. A világháborút követően, 1947 nyarán született Budapesten, és alig négy
éves volt, amikor szülei megkapták a kitelepítési határozatot. A családfő 5 mázsa, minden további
családtag 250 kg ingóságot rakhatott fel a marhavagonba – amivel elszállították őket – a bútorokat,
ruházatot, élelmiszert is beleértve. A Polgártól mintegy 10 km-es távolságban lévő Lenin-tanyán
folytatódott a család élete, és már az is nagy eredmény volt, hogy 1952-ben megkapták az engedélyt,
hogy beköltözzenek Polgáron egy rozzant állapotú vályogházba, melyben a mennyezet faoszlopokkal
volt aládúcolva, és ahol telente reggelre megfagyott a mosdóvíz a lavórban.
Ilyen körülmények között nőhetett fel Szirmay Gábor, akinek annyi bűne volt, hogy ősei egykoron
sokat tettek a hazáért, és Tokaj-Hegyaljáért. A Szirmayaknak már az 1300-as évektől voltak
kisebb birtokaik Tokajban, ám igazán az 1600-as években Szirmay Péter volt az, aki jelentősen
megnövelte a család tokaji birtokait. A Szirmayak ettől kezdve tevékenyen kivették a részüket Tokaj-
Hegyalja szőlő-, és borkultúrájának felvirágoztatásában.
Nem lehet úgy barangolni napjainkban sem a Tokaji Borvidéken, hogy ne botlanánk a Szirmayak
jelenlétét hirdető építészeti emlékekbe. Tolcsva volt a család legjelentősebb központja, ahol a
település közepén nemrég újították fel a Szirmay-Waldbott kastélyt, de ennek közelében áll szépen
rendbehozva a Szirmay-Dessewffy kastély is. Erdőbénye központjában is ott áll a klasszicista stílusban
megépített kétszintes Szirmay kastély, jelenleg idősek otthona, a település külterületén ma is
népszerű és gyógyvizéről nevezetes Erdőbénye-fürdő kastélya, melynek fürdőházát Szirmay Ádám
építette ki. A tállyai Szirmay-kúrián ma is jó állapotban csodálható a Szirmay családi címer, míg a
közelben a mai Oroszlános Udvar ugyancsak Szirmay-kúriaként épült meg. Mádon is két kúria áll
napjainkan a Szirmay-család építészeti örökségeként, ezek egyikében jelenleg a Zsirai Pincészet
működik. A Szirmay grófok a Tokaj-hegyaljai közélet irányításában is alaposan kivették a részüket.
Harcoltak a török ellen, II. Rákóczi Ferenccel a nemzet függetlenségéért, miközben
békeidőben szőlőt termeltek, bort készítettek, foglalkoztak a tokaji dűlők klasszifikációjával,
gondoskodtak a térség népességmegtartó képességéről, szervezték a polgárosodást. Ezekhez az
ősökhöz kellett méltónak lennie annak a kisfiúnak, akitől mindent elvettek, és aki a hortobágyi
lapályon kergette a libákat falusi pajtásaival együtt.
Szirmay Gábor a székesfehérvári GEO (az Óbudai Egyetem Geoinformatikai kara) elvégzését követően
az UVATERV (Út-Vasúttervező Vállalat) mérnökeként kezdte pályafutását, ahol – miközben a BME
építőmérnöki diplomáját is megszerezte – egyre nagyobb léptékű feladatokat kapott. Egyiptomi
Nilus-híd, Tunézia – Líbia vasútvonal, és hasonló horderejű munkák dicsérik mérnöki
szaktudását. Az UVATERV után a Novolit Rt. termelési igazgatójaként folytatta munkáját, miközben
szinte az egész világot beutazta. A szél – szenvedélye, a vitorlázás révén – az óceán legtávolabbi
részeibe is elfújta őt feleségével, Sárával együtt, ám mindig boldogan érkeztek haza. Közös fiúk, Dávid
az újságírói pályát választotta.
Aktív pályafutását befejezve nagy energiával fordult családi gyökereinek felkutatása felé. 2005-ben
jelent meg egyik legfontosabb műve a „A szirmai és szirmabesenyői Szirmay család története”címen,
mely aztán második kiadásban is napvilágot látott. Ezzel együtt épp tucatnyi könyvben mutatta be a
Szirmay család jelesebb tagjait, így külön könyvet szentelt Gróf Szirmay Istvánnak és Szirmay Tamás
ezredesnek, de átfogó művekben is bemutatta a nemesi család múltját, mint „Szirmayak a magyar
történelemben” vagy a „Szirmayak Tokaj-Hegyalján”c. könyvekben*.
Szirmay Gábor nagy lelkesedéssel csatlakozott a Tokaji Borlovagrendhez, 2013 április 28-ai avatása óta aktív
tagja volt. Halála nagy veszteség borlovagrendünknek ugyanúgy, mint családjának, barátainak, és
mindenkinek, akik ismerték, szerették, tisztelték.
(Dékány Tibor)
(*A könyvek elérhetőek a Szirmay-Waldbott Kastély boltjában.)
