Tokaj Hegyalját 10-12 millió éve a Pannon tenger borította. Erős vulkáni működés volt a tenger ezen, aránylag sekély vidékén; ez az üledéket, s a majdan belőle kifejlődött talajt ásványokban gazdaggá, és porózussá tette.
Amint a hagyomány tartja, erre a vidékre a kelták hozták be a szőlő kultúrát, több mint 2000 éve. Az Árpádkori feljegyzésekből kitűnik, hogy a honfoglaláskor itt már szőlőt és bortermelést találtak, amit aztán őseink folytattak.
Ez a vidék lett később a renaissance, és a barokk korban a modern borászat bölcsője. Ez lett a világon az első törvénnyel szabályozott zárt borvidék, itt minősítették termőhelyi adottságaik alapján az egyes dűlőket, itt alkalmazták először az aszúszem válogatást. 1523-ban Tokajban járt a híres svájci kémikus, Paracelsus, az újkori gyógyszerészet atyja, és ő analizálta elsőként a tokaji bort. Ennek nyomán adta ennek a bornak „a borok királya” nevet. Később erre riposztozott XIV. Lajos: „és a királyok bora”.
Erről a vidékről terjesztették tovább a világ sok tájára a borászat kultúráját. Ide küldte Nagy Katalin cárnő Golicin herceget, hogy tokaji szőlővesszőket vigyen a Krím-félsziget déli lejtőire, a tokaji vincellérek segítségével. Ezeknek az ültetvényeknek az utódai ma is Oroszország egyik legjobb borát adják.
Innen vitte Lazar Schwendi ezredes is a szőlőveszőket Elzászba. Szobra ma is ott áll Colmar egyik főterén. A tokaji technológiát tanulmányozták később a bordeaux-i borászok és honosították meg Sauternes vidékén. Ez a bor nem hiányozhatott egyetlen európai királyi asztalról és a mindenkori római egyházfő pincészetéből sem. Innen vitte Haraszti Ágoston a tokaji vesszőket a kaliforniai Napa – völgybe, és ezzel vette kezdetét a modern amerikai borászat.
A híres Fugger Ház két üveg, több mint száz éves tokaji bort küldött Poniatowsky Szaniszlónak, lengyel királlyá koronázására, és ugyanilyen ajándékkal kedveskedett I. Ferenc Józsefnek 1867-ben, magyar királlyá koronázása alkalmából. Ez a két üveg bor akkor többet ért, mint egy fővárosi telek. Egészen a Párizsi Világkiállításig a tokaji aszú volt a legdrágább bor.
Még egy rendkívüli tulajdonságát kell megemlíteni a tokaji aszúnak: ez a bor több mint 400 évig képes megőrizni friss gyümölcsös ízét, amint ezt a Fugger Ház azon palackjai bizonyítottak, amelyek a II. világháború végén Sztálin birtokába kerültek.
A legnagyobb válságot az 1800-as évek utolsó negyedében élte meg a borvidék, amikor a filoxéra nevű gyökértetű mind a 9000 hektár tokaji szőlőt kipusztította. Mindent újra kellett telepíteni, majd jött az első világháború és az utána következő Trianoni szerződés, ami három falu területét leszakított Tokaj-hegyaljából, és azt Csehszlovákiához csatolta.
Ezt követte az 1930-as gazdasági válság. Majd jöttek a zsidótörvények, a II. világháború, a német megszállás, és a Holocaust, mikoris Tokaj-hegyalja teljes zsidóságát kiirtották. A vidék lakosságának közel 20 %-a volt zsidó, közöttük sok jól képzett borász, és borkereskedő, kiterjedt nemzetközi piaci kapcsolatokkal.
A II. Világháború után jött a Rákosi-rendszer a kolhozosítással, ami a tokaji bortermelést a minőségi irányából a mennyiségi termelés felé lökte. Ez a stratégia az akkor körülbelül 7000 hektáron, az elkövetkező ötven évben milliárdos veszteségeket okozott.
Innen kezdődött 25 éve a borvidék újabb felemelkedése, számos erőfeszítés Tokaj rangjának visszaszerzése érdekében. Ennek a negyedszázadnak, az itt élő bortermelők alázatának, áldozatos munkájának köszönhetően állhatunk ma Önök elé, ezekkel a minden szempontból kivételes, gyönyörű borokkal, hogy bizonyítsuk: Tokaj újra él, és ragyog!
Dusóczky Tamás
A Tokaji Borlovagrend
nagymestere
