Hogy merült fel az első kalauz kiadásának az ötlete?
Nos a könyv ötlete tulajdonképpen 2014-ben merült fel először: az évek alatt annyi idő és élmény kötődött már Hegyaljához, hogy nem csak a blogomra, hanem egyszerűen írott formában is kikívánkozott. Alkonyi László Tokaj Iránytűje akkor volt éppen 5 éves, én pedig úgy éreztem, éppen akkor vált aktuálissá, hogy frissüljön az új borvidéki szereplőkkel. Lászlónak viszont éppen akkor nem volt ez aktuális, hisz akkorra már a tállyai birtok építése kötötte le. Így önálló kiadványba kezdtem, mely szabad és független, két nyelven, naprakészen mutatja be a borvidék aktuális színeit, árnyalatait.
Reményeid szerint kik fogják használni a Tokaj Kalauzt?
Mivel borvidékről beszélünk nyilván mindennek az alapja a színvonalas bor. Ám nem csak a borról szól ez a borvidék sem, s nem csak a borkedvelőknek. Az a cél, hogy a guide-ban bárki számára meglegyenek azok a hívószavak, amik aztán arra sarkallják, hogy Hegyaljára szervezze meg a téli leánykérését, tavaszi leánybúcsúját, nyári evezős túráját vagy éppen őszi bortúráját egybekötve gasztronómiai kalandozásokkal, vagy éppen fesztiválokkal. Pici és túl sokszínű ez az ország, hogy ne akarjuk megismerni az olyan értékeket, amit Tokaj hordoz a történelmével, a táji szépséggel, a termőhelyek adottságaival és természetesen a világ egyik legjobb borával. Szeretném, ha mindenki szívében megszületne a vágy: “Ide el akarok menni, meg akarom kóstolni, le akarom fotózni!”
Másrészről pedig nagy öröm, hogy úgy látom, a helyiek is várják, használják ezt a kis könyvecskét, hisz ez számukra is eszköz, amit a saját látogatóik kezébe adhatnak: térképpel, szállás- és étteremtippekkel, minilexikonnal Tokajról. Nem utolsó sorban pedig egy felrakott tükör az égen, melyben a helyi szereplők is láthatják a borvidék aktuális képét és benne magukat, ha felnéznek.
Értek-e meglepetések a kiadvány megírása során?
Bárki is fontolgatná, hogy könyvet adjon ki előre szólok: csupa meglepetésre számíthat, az is lehet, hogy hamar meg fogja ezt bánni. Már az önmagában meglepetés, hogy egyáltalán három év után meg tud születni az új kiadás, hisz én is csak január 1-től kezdve összpontosítom minden energiámat Hegyaljára. De jó döntés volt, s talán ez is meglepetésnek hangozhat. Azért fogtam bele a TokajKalauzba immár harmadszorra is, mert maga a borvidék is csupa fordulat és meglepetés: gyakorlatilag havonta vagy hetente jelenik meg egy-egy újabb színfolt, egy újabb karakter, akinek sztorija van, akit érdemes bemutatni és akiből a jövő csillagos borászata is lehet akár.
Tudom jól, hogy Tokaj-Hegyalja nem könnyű terep: borászként, alkotó emberként is kemény kihívásokat tartogat, én szeretném az általuk kifaragott mozaikkockákból a lehető legszínesebb képet kirakni, mely a szépséget ábrázolja. De hogy konkrétabb legyek meglepetések terén, már tavasszal látható volt, hogy lesz két új csillag is a friss kiadásban borászati oldalon. Az eddig kóstolt borminőségek alapján Szepsy István megkapta második csillagát, a Disznókő Szőlőbirtok pedig csatlakozott a Bott Pincéhez és a Királyudvarhoz. Demeter Zoltán továbbra is 2 csillagos.
Mi a jövőbeni terved a kiadvánnyal?
Nagyon hiszek abban, hogy szükség van egy szabad és független kalauzra, mely mindenkor vezeti az idelátogatót, hogy tényleg a hiteles, alázatos, színvonalas Tokajjal találkozzon, élje át, vigye haza magával palackban és adja tovább ismerőseinek. Szerénytelenebb pillanataimban azt szoktam mondani, hogy remélem ez a kiadvány 100 év múlva is meg fog jelenni, és az újabb és újabb csillagok mutatják a kiugró színvonalat a tokajiaknak is és a Tokajt megismerni vágyóknak is, de mindezt egy olyan közösség képviseli, ami együtt gondolkozik, ami közös értékeket és érdekeket vall magáénak és ennek mentén szerveződik. Valakinek el kell mesélni a történetüket. Azt hiszem Tokaj az, amivel életem végégig foglalkozni szeretnék. Jó lenne még vagy húsz kiadást megélni. S bízom benne, hogy érték születik belőle, amiben bíznak az emberek (vannak például olvasók, akik küldik fotón, hogy mindhárom kiadás megvan nekik a polcon, pedig a 2014-es csupán 1500 példányban készült el, hihetetlen).
Hol kapható?
A TokajKalauz megrendelhető egyszerűen a fb-oldalunkon: https://www.facebook.com/commerce/products/2195027550562855/
Ezen felül ugyanitt elérhető egy dedikált, limitált kiadás is, melyhez a Tokaj Alapítvány által kiadott borvidéki dűlőtérkép és egy TokajMagic kóstolóélmény-voucher is jár. Kétezer példány az én gondozásomban jelent meg (a Tokaji Borvidék Fejlesztési Tanács támogatásával). A Scolar Kiadónak köszönhetően pedig másik kétezer példány jut el a könyvpiac közismert, közkedvelt platformjaira. Ez az országos jelenlét számomra óriási dolog, köszönet érte a kiadónak. A március 23-ai könyvpremiert követően egyébként egy több, mint két hónapos bemutató turné veszi kezdetét, mellyel Erdélytől Lengyelországig sokfelé szeretném személyesen megmutatni, mitől tud a Tokaji Borvidék megtölteni egy 530 oldalas könyvet. – A TokajGuide ezeken az állomásokon is elérhető lesz. Érdemes figyelni a már említett fb oldalt.
Mi volt az első Tokaji-élményed?
Nehéz felidézni. Ha bort kéne mondanom, akkor egy kerházas aszúra tisztán emlékszem: 16 éves lehettem és egy hittanos karácsony alkalmával bontottuk. Dió íze volt, az a keserédes hangulat, amivel azokban az időkben mindenki összekötötte fejben a tokajit. Az első közös kóstolás Szepsy Istvánnal, 2009-ben, a Bortársaság berkeiben sokmindent megváltoztatott bennem és alighanem ez indított el Tokaj felé. De Alkonyi László alapkönyveit sem hagynám ki a kronológiából. Azt hiszem, 2010 januárjában jártam először boros ügyben Hegyalján.
Mi az, ami igazán megfog Tokajban?
Ahogy látható nincs semmilyen régi előzménye a tokaji kötődésemnek és talán épp ettől varázslatos Tokaj Hegyalja. – Megmagyarázhatatlanul rabul ejti azokat az embereket, akiknek nyitva van rá a szíve. Mennyi messziről érkezett utazó és ragyogó személyiség ragadt itt a borvidék lebilincselő táji, történelmi, termőhelyi gazdagsága miatt: borászok, szakemberek, befektetők, borszakírók, ahogy akár Te is. Erre is csak Tokaj képes (pedig nem Napáról vagy Marlborough-ról beszélünk). Szeretem az itt élő embereket, és szeretem Hegyalját minden hibájával és nagyszerűségével, szélsőségeivel együtt is. Aztán ez végzetszerűnek tűnik: alighanem szükségünk lett egymásra Tokajjal.
Photo: Szmodits Balázs
Tudsz mondani, olyan vicces esetet, amely az ittjártadkor történt?
Rengeteg van. Egyszer a Sárga Borházban szilvesztereztem, ahol valahogy előkerültek parókák, volt szerencsém szőke és fekete hosszú hajjal látni a borvidék számos közismert egyéniségét az este előrehaladottabb részében, de neveket inkább nem mondok. Jó visszaemlékezni a Tarcali Kultúrkertes időszakra (aki volt Gálikéknál 2016 és 2017 között, az bizonyára tudja, miről beszélek: a kertjükben egy hiánypótlóan laza közösségi tér alakult ki elég gyorsan, szinte minden hétvégén ott voltunk: Zsiraiék, Kvaszingerék, Dávid Rémusz, Vincze Tomi, Somogyi Gergőék, Keresztes Ákos, de még Kanczler Andrásék is ott voltak az egyik szilveszteren). Aztán akadtam el céges autóval dűlőúton úgy, hogy Juhász Szabolcs csak lánccal tudott kirángatni a sárból (közben Rókusfalvy Pali ajánlgatta nekem az út széléről a TokajKalauz nevű kiadványt, amiben szuper dűlőtérképek segítik a látogatókat), de legutóbb januárban végignéztem, ahogy Dávid Rémusz saját kezével ássa ki a hóból az elakadt pick-upját. Az a srác, elképesztő.
Melyek a számodra legkedvesebb helyek, időszakok, rendezvények a borvidéken?
Kedvenc hely mindig más. Az Úrágya-tető most az egyik kedvenc fotós spot-om, de nagyon szeretem a Tokaj és Keresztúr közötti útszakaszt is, a tarcali magaslati pontokat is.
Valamiért a tél a kedvencem: akkor minden nyugodt, akkor már lehet újbort kóstolni, a borászok is jobban ráérnek egy hosszú beszélgetésre. Valahogy a kezdetekkor is mindig januárban jöttem Hegyaljára, akkor még autó nélkül, vonattal, busszal, stoppal. Így kezdődött.
Rendezvényből mostmár rengeteg van. A Bor, Mámor, Bénye mindig élmény. Nagyon tetszik az az elv, ahogy a tarcaliak szervezik a Bűbájost, együtt, közösen, összeülve, fejlesztve az alapgondolatokat, amiből közösségi érték születik. S van decemberben egy irtó aranyos kis kezdeményezés: Mádi Didergő, ahol konkrétan tényleg a helyi bácsikkal, nénikkel lehet disznót vágni, pálinkázni.
Hogyan szeretnéd, hogy fejlődjön a Tokaji borvidék?
Szeretném látni, ahogy a fiatalok itt maradnak (legyenek akár borászok vagy szőlészek, pékek, építési vállalkozók vagy azok dolgozói), elkezdik nem csak a saját jövőjüket megalapozni, de unokáikét is, közösséget formálnak, mely képes együtt mozogni, közös döntésre jutni, pont azért hogy együtt, következetesen és hatékonyan tervezzék a jövőjüket, piacaikat, saját alkotói környezetüket. Azt hiszem, csak ezek mentén sikerülhet Tokajnak oda eljutni, ahova a lelkünk mélyén mindannyian szánjuk.
Photo: Szmodits Balázs
