Nagy Tokaji Borárverés, negyedszer – Mészáros Gabriella

Gyűjtés, borélvezet, kíváncsiság, vagy egyszerű kereskedelem? Bármi is legyen a célja azoknak az érdeklődőknek, akik 2016 április 22 és 24. között részt vesznek a rendezvényen, bizonyosan nem bánják meg. Igen izgalmasnak tűnik a sor.

A Tokaji Borlovagrend 2013. áprilisában tartotta először azt a Nagy Tokaji Borárverést, aminek nem titkolt célja a borvidéknek és a tokaji boroknak ezt a nálunk hagyományosnak nem mondható változatát is kipróbálni. Az árveréshez, mint kereskedelmi formához mindig is ritkaságok, nehezen vagy más módon egyáltalán nem beszerezhető tételek értékesítése kapcsolódott. Ezen a gyakorlaton a Borlovagrend sem kívánt változtatni, így csak olyan tételekre licitálhatnak az érdeklődők, melyek kereskedelmi forgalomba nem kerülnek.

Nagy Tokaji Borárverés - Tokaji Borlovagrend cimkeAz árverések előkészítése mindig az új borok megjelenésével válik igazán mozgalmassá. Töprengés a termelők, válogatás a Borvizsgáló Bizottság részéről. Mi is az, ami majd 2016-ban más lesz, mint eddig? Minden év más. Nem csak azért, mert eltérő tételek kerülnek kalapács alá, de azért is, mert a termelők, vásárlók hozzáállása is évről-évre változik. Az érdeklődők és potenciális vevők száma mérhetően növekszik, de a „pálya széléről bekiabálók” is népes tábort alkotnak már. S hogy miért éri meg valakinek elautóznia vagy vonatoznia Sárospatakra ha nem akar vásárolni? Például azért, mert az árverésre kerülő tételek mindegyike megkóstolható az árverés délelőttjén. Kizárólag itt és most, hiszen néhány órával később már a boldog tulajdonost illeti csak ez a lehetőség. Egyedi, megismételhetetlen alkalom akárcsak azok a borok, melyek így sokszor 130 -250 palacknyi mennyiségben készülnek csak el.

A következő évben a termelőknek lehetősége lesz már palackozott tételeket is kínálni, természetesen csak olyan mennyiségben és változatban, ami amúgy kereskedelmi forgalomba nem kerül. Ez különösen fontos a külföldi vevők egyre nagyobb számban történő bevonása miatt, hiszen őket leginkább az aszúk és érleltebb tételek érdeklik. A Borlovagrendnek emellett célja az is, hogy a tokaji száraz borokban lévő potenciált mind jobban sikerüljön a világ borfogyasztóival megismertetni.

Nagy Tokaji Borárverés vakkóstoló - Tokaji borokDecember 10-én zajlott Mádon az első válogatás, amikor a Borbíráló Bizottság tagjai 39 tételt kóstoltak meg és értékeltek. Nagyjából fele-fele arányban kerültek poharakba száraz és édes tételek.

A 2015-ös évjárat meglehetősen hektikus volt. A szinte három hónapig tartó hőség és szárazság majd a szeptemberi hosszú esőzés a szőlő érése szempontjából nem tartoznak az ideális időjárási viszonyok közé. Tokaj viszont úgy tűnik a jobbik oldalát kapta el az évjáratnak, ugyanis a 2015-ös száraz tételek egyöntetűen komoly minőséget mutattak. Remek szerkezet, a 2013-ashoz hasonlóan lendületes savak, finom cserzőanyagok érezhetők már most is. Ami külön öröm volt a borok kóstolásakor, az az egyensúly szinte iskolapélda szerű megjelenése. Gyakori probléma volt eddig, hogy ha szépek is voltak a borok, a nem optimális szüreti időpontok, kissé kései vagy elhúzódó szüret miatt magasabb alkoholtartalom, kevésbé fegyelmezett szerkezet és struktúra jellemezte a tételeket. Ez most kimondottan jó irányba fordult és talán a komoly potenciált (és nem mellesleg igen élvezetes, elegáns) borokat is adó 2013-as évhez képest is előrelépést jelent. Analitikát nem hasonlítottam ugyan össze a két évjáratot illetően, de mintha a kifogástalan szerkezet mellett ezek az új tételek valamivel vastagabb és barátságosabb borokat jelentenének. Természetesen a teljesség igénye nélkül, nagyon tetszett Berecz Stephanie Váti Hárslevelűje és Lónyai Furmintja, a Disznókő száraz furmintja, a Demetervin Pincészet Király és Úrágya dűlőkből házasított tétele, akár csak a Tokaj Kereskedőház Kővágó Furmintja vagy a Barta Pince új száraz bora. De nagyon szép házasítást kóstoltunk a Füleky Pincétől, és Samuel Tinon Szent Tamás dűlőjéből is.

Nagy Tokaji Borárverés - Tokaji Borlovagrend - Tokaji Aszú vakkóstoló - fotóAz édes borok kínálata is kimondottan kiegyensúlyozott volt. Itt a 2013-as még igencsak fiatal tételek között találtunk néhány egészen kimagasló bort. Komoly szerkezet és íz mélység, lendületes savszerkezet, számottevő ásványosság. Mondhatni ezek között a borok között biztosan van néhány igazi klasszis. A Disznókő fajtatisztán iskolázott zéta, hárslevelű és furmint aszúja már most komoly borélményeket adott. De valójában 2011 is tud még meglepetést szerezni. Gyönyörű tiszta alapanyag, végtelen gazdagság és mégis iható bor az eredménye sok esetben ennek az évjáratnak.

Nagy Tokaji Borárverés - Tokaji Borlovagrend - Tokaji Aszú kóstolóHogy milyen tétel milyen áron fog majd elkelni, természetesen nem tudhatjuk. De aki tudatosan és figyelemmel kíséri az árveréseket és az ott elkelt borokat, egyértelműen érezheti, hogy sokkal csiszoltabb stílusban készülő borokkal találkozunk. A száraz és az édes borok kiegyenlítettsége épp úgy erősíti a borvidék megítélését, mint a felfelé ívelő minőség. Tokaj mindkét arcának bemutatása, a termőhelyek mind erőteljesebb kirajzolódása lehet csak a járható út a mielőbbi felemelkedéshez. Aminek része kell, hogy legyen az egyediség mind határozottabb bemutatása is – például az árverésen keresztül.

Szerző: Mészáros Gabriella

  1. december 10.

Nagy Tokaj Borarveres 2016 - vakkóstolóA cikk letöltés.

Abgang…

lecsengés: a bor lenyelését követő érzet a szájban mely az utóízt épp úgy tartalmazza, mint mindazokat a benyomásokat, amit a bor szerkezete és textúrája hagy kóstolójában.

Nagy Tokaji Borárverés 2015 - vakkóstoló - fotóAbgang. Több mint az utóíz, jó esetben hordozza annak a kívánságát is, hogy újra érezzem a tapintást, a krémes textúrát, elegáns, hosszan elnyúló ízeket és illatokat. Elmúlt ez az árverés is, de bizonyos borok lenyomata még mindig ott él a számban. Annak az örömével, hogy jövőre újra végigélhetjük a „sohatöbbénemkóstolhatlak” borok sorát és mindazokat az élményeket, izgalmakat, ami az árverésig vezet.

Számomra feltétlenül annak megerősítését jelentette ez az év, hogy ne írjunk le egyetlen évjáratot sem. A termett mennyiség oldaláról persze a termelők egész másként látják 2014-et, de az önző fogyasztók – köztük én is – csak arra tudunk koncentrálni, hogy megint sikerült a tokaji termőhelyek újabb szeletét bemutatni. Ahhoz, hogy ez mind gyakrabban fordulhasson elő, olyan évjáratokra van szükség, ahol a túlérett alapanyag nem nyomja el a terroir karakterét. Jó egyensúly, határozott savszerkezet kell, hogy jelentse azt a keretet, ami egyértelműen képes a talajban megtalálható igencsak markáns különbségeket megmutatni.

Az idei árverés bővelkedett ilyen borokban. Kiegyensúlyozott karakter, élénk savszerkezet, jó arányok. A licitálásra kerülő 2014-es borok közül egyik sem volt híjával komplexitásnak és koncentrációnak sem.

Nagy Tokaji Borárverés 2015 - vakkóstoló

Folytatás

Mészáros Gabriella írása

Mészáros Gabriella
Nemzetközi Borakadémikus, a Tokaji Borlovagrend Borvizsgáló Bizottságának tagja

Sokan azt hiszik, hogy borárveréseket csak gyűjtőknek rendeznek. Képzeletünkben ilyenkor többnyire múlt századi palackok jelennek meg, pincék mélyéről, hajók gyomrából elkerülő tételekkel. Tagadhatatlan, hogy a legizgalmasabb egy befalazott pinceág kincseiből rendezett árverés, ahol az árak nem becsülhetők előre.

Mi most mégis egy olyan árverésre hívjuk fel a borfogyasztók figyelmét, amely igencsak valós borokról szól.

Egyedi, csak az idei Tokaji Nagy Borárverésen kalapács alá kerülő tételekről. Ezeket a borokat az árverés napján, április 25-én délelőtt Sárospatakon bárki megkóstolhatja.

Miért érdemes megkóstolni az árverési borokat? Esősorban azért, mert ezek a tételek nem kerülnek kereskedelmi forgalomba. Csak a szerencsés licitáló élvezheti majd őket – és esetleg a kiválasztottak, akikkel megosztja kincseit.

Az évjáratok változása évről-évre szinte szeszélyesen alakítja az árverésre bocsátott borok körét. A múlt évben több nagyon komoly száraz bor került a listára, amit a zseniális egyensúlyt kínáló 2013-as évjárat alapozott meg. Az idei sor talán némiképp több meglepetést tartogat az édes borok terén. Késői szüretelésű bor, szamorodni és aszú is került a kiválasztottak közé. Élénk, lendületes tételek a tokaji talaj komplexitásával. A világviszonylatban ritkaság számba menő ásványosság ezeket a tételeket egyértelműen az édes bor kategória fölé emeli.

Az idei árverés száraz borai Hegyalja legmarkánsabb dűlőiből kerültek ki. Több mádi, Szent Tamás dűlőből származó tételre lehet majd licitálni. A borok termelői között olyan jól ismert nevek szerepelnek, mint a Disznókő Szőlőbirtok, Tokaj Hétszőlő, Béres Szőlőbirtok és Szepsy István. Mellettük évről-évre új nevek is feltűnnek az árverésre borokat beadó pincészetek között. Idén a Zsirai Pince, a Kvaszinger Pince és a Mádi Borház is debütál.

Mészáros Gabriella - fotó

Mi alapozza meg egy-egy bor árverezhetőségét?

Logikusnak látszik, hogy minél öregebb egy bor, annál értékesebb. Ez azonban még a saját kategórián belül sem érvényes mindig, hiszen ha egy jó évjárat keveset hozott, értéke rövidesen felszökik, mert előtérbe kerül minden gyűjtő egyik fő szempontja: a ritkaság. Másrészt egy palack tokaji a múlt század közepéről eleve értékesebb, mint egy sherry, vagy portói. Az utóbbiakból ugyanis jóval többet palackoztak évről évre. Jogos kérdés: hogyan állapítják meg egy palack tartalmának korát. Mikroanalitika, radioaktivitás-mérés, vagy milyen más módszer teszi csalhatatlanná a kormeghatározást? Ezekhez is lehet folyamodni, de több más tényező is segít.

  1. Az összehasonlítás jól ismert korú „leletekkel”. A tartalom színe, állaga, üledéke stb. jelentik a meghatározó adatokat.
  2. A származást igazoló iratok sem ritkaságok (például fejedelmek ajándékozó levelei), és pontos utalást adhatnak a bor korára.
  3. A tárolás körülményei is sokat elárulhatnak a bor születési évéről.
  4. A palack sajátságai is segíthetnek, így típusa vagy az üvegfúvás sajátosságai is támpontot adhatnak a palackozás idejére.
  5. Jellemző lehet az is, hogy milyen „társaságban” került először kereskedelmi (aukciós) forgalomba egy bor. Magányos ajánlattevő egyetlen palackja lehet igen érdekes, de óvatosságra intő is. Az árverezett boroknak átlagosan 60%-a bordói, 30%-a más francia bor, a maradék 10%-on osztoznak a sherry, portói, maderia és tokaji borok, de újabban nagy olasz vörösborok, német rizlingek, Trockenbeerenauslesék is. Más borok csak elvétve fordulnak elő aukciókon, könnyen lehet, hogy az azonosítási nehézségek is közrejátszanak ebben. Meddig lehet követelmény a bor élvezhetősége? Általában 25 évig garantálható a nagy borok esetében. De nem szabad elfelejteni, hogy vannak százévesnél idősebb, élvezhető borok! Némi betekintést nyerhetünk az árakból is: hatvan-hetvenezer forint értékű valutával már van esélyünk egy szép palack megszerzésére (Chateau Margaux, 1962, Grands Echezeaux 1960; portói Quinta de Noval, 1927) de több tízezer dollárért is kelt el már bor. E két határ között minden lehetséges. A filoxéravész előtti borok eszmei értéke és ára külön kategóriát képez. A különleges üvegméretek (magnum, jeroboam, mathusalem, stb.) önmagukban is érdekesek. Az ilyen típusú megtöltött palackok száma évjáratonként csekély, ezért értékük sokszorosa a hagyományos palackokénak. Az árakat befolyásolja a folyadékszint magassága (töltési nívó) a palack nyakában, a címke állapota, és különösen az, ha egy tételt ketten is meg akarnak szerezni!

 

Az árverésre kerülő tételek között különleges helyet foglalnak el a „nem mindennapi” űrtartalommal palackozott borok. Tény, hogy nagyobb mennyiség sokkal kiegyenlítettebben érik egy-egy üvegpalackban, így egyes gyűjtők kizárólag a normál (0,75 l) mértéktől eltérő palackokat keresi. Már akár egy magnum (1,5 l) palack esetén is érezhetjük az érésben megmutatkozó különbséget.

 

Hazai viszonyaink

Az utóbbi húsz évben lezajlott hazai borárverésekről túl sok pozitívumot sajnos nem tudunk elmondani. Rendeznek ugyan évről-évre borárveréseket, de ezek egy része jótékonysági árverés, másik része pedig jócskán hagy kívánnivalót. A jótékonysági árverések nem is igen sorolhatók a klasszikus borárverések közé, hiszen itt az elért árnak többnyire semmi köze nincs a kalapács alá kerülő tételek valódi értékéhez. A cél a jótékonykodáson van, és így is van ez jól.

A nagyobb problémát a szakmainak mondott árverések sokszor bosszantóan szakszerűtlen szervezése jelenti. Valójában nincsenek, vagy csak elvétve találhatók olyan tételek, amelyek valóban felkelthetik egy-egy gyűjtő érdeklődését. Az 1990-es évek előtti borok között jórészt csak egyéni érdeklődésen alapuló évjáratokra kihegyezett igényekkel lehet találkozni (pl. a családtagok születési éveinek összegyűjtése). Megbízhatóan tárolt és dokumentált magyar borokból kevés maradt, a tokaji borok nem nyomon követhető volta szintén problémás. Az 1990-es évek közepén egy olyan megbízható „lelet” került elő, amely valóban hiteles körülmények között került feltárásra, nevezetesen Villányban Gyimóthy Jákó borkereskedő egyik lefalazott pinceágának tartalma. Az innen előkerült 430 körüli palackot egyenként megvizsgálták és jegyzőkönyvezték. A borok között számos vörös- és édes tétel akkor kifejezetten jó állapotban volt. Ezt leszámítva igen ritka a nemzetközi mércével is jó állapotú, igazolható eredettel bíró árverezhető hazai tétel.

A sokáig használt „muzeális” megjelölés egyes palackokon valójában nem felelt meg semmilyen nemzetközi szabványnak vagy előírásnak. Önkényesen „ragasztották” egy-egy jobb tétel palackjaira ezt a megkülönböztető jelzőt. Évekig nem hozták forgalomba, majd hirtelen tűnt fel egyik másik borból nagyobb tétel.

Az 1990-es évektől már lehet beszélni hazai kínálatunkban is olyan borokról, melyek akár évtizedekre is eltehetők. Az 1990 és 1999 közötti időszak borai közül elsősorban a tokaji édes borokat ajánlatos eltenni, a száraz fehér és vörös kategóriából ilyen tételeket még nem tudunk felmutatni. Az 1999 és 2012. közötti időszakban már születtek szép számmal olyan tételek, melyek nagy valószínűséggel igen hosszú életűek lesznek. 1999, 2000, 2002, 2006, 2008 és 2009 biztosan ilyen évek, száraz és édes borok egyaránt szép formát mutatnak.

Tudni kell azonban azt is, hogy egyáltalán nem alkalmas bármelyik borvidék bora tezaurálásra. Nyilvánvaló, hogy van egyfajta keresleti igény is, de célszerű ezeket óvatosan kezelni. Az előrelátó borgyűjtő csak a kitűnő évjáratok borait vásárolja, ugyanis ezek fejlődése valamelyest előre megrajzolható. A borok karakterét vizsgálva egyértelmű, hogy csak olyan borokat célszerű ilyen szempontból hosszabb időre eltenni, amelyeknek kiegyensúlyozott savtartalma van, függetlenül a bor stílusától. Magyarán ez vonatkozik a száraz fehér, a vörös és az édes borokra is. Minél kiegyensúlyozottabb érési periódus állt a szőlő rendelkezésére, annál jobb lesz a termés. A nagyon meleg, forszírozott érést adó évjáratok (2003, 2007) borai vélhetően nem lesznek nagyon tartósak, mert a savszerkezet ezt nem támasztja alá. Különösen érdemes az évjáratokat alaposan tanulmányozni, mielőtt külföldi borok vásárlásába kezdenénk.
Terjedelmes bekezdést érdemelne a született és pénzarisztokrácia igencsak terjedő szokása, hogy tekintélyük stabilizálására/növelésére saját szőlőbirtokot tartanak fenn, saját termésű presztízsbort kínálnak. Jó tudni, hogy bortermelőként az 1300-as évek óta regisztrált Antinori család palotája Firenzében az Antinori tér 1 szám alatt található…

És még egy adalék a bor különleges szerepéhez, mely méltóságának kifejeződéséhez is csatolható. Nagyon sok termelő állítja elő szőlőjét anyagi haszon nélkül, gazdaságának más ágából fedezve a szőlészet deficitjét. Alto Adige-ben, Rheingauban, a Mosel borvidékén, a Duoro völgyében látni kőfalak által támogatott több méter magas teraszokat, ahol csak egyetlen, esetleg két szőlősor fér el. Mégis művelik az ilyen területeket és az onnan származó bort megkülönböztetett tisztelettel fogyasztják. Az ember és bor kapcsolatában itt is döntő szerepet kap az örök téma: a minőség.