Mészáros Gabriella

Mészáros GabriellaMészáros Gabriella – Nemzetközi Borakadémikus

Esszencia: valaminek a lényege, veleje (latin)

Mikor jó magyarnak lenni?

Közhelyszerű kérdés, triviális válaszokkal. Mégsem mondhatjuk azt, hogy ne bukkanna fel rendre életünkben olyan esemény, amikor igenis felmerül – még ha nem is feltétlen érezzük indokoltnak válaszolni rá. Egyszerűen jó megélni. Nem büszkeségből, kiváltképp nem önteltségből. Egyszerűen jó érzés, egyfajta melegség tölti el az embert, ha azt érezzük: ez most tényleg valami jó, ami nekünk szól. A miénk.

Hogy miért is pont ez jutott eszembe a jövő évi Nagy Tokaji Borárverés kapcsán, az egyáltalán nem véletlen. Kimondottan friss élmény váltotta ki az ide kanyargó gondolatokat. Nincs két hete ugyanis, hogy a Tokaji Borbarátnők boraiból egy nem túl szakmai, de mégiscsak használható információkat is adó kóstolót tarthattam Krakkóban. Van már jó harminc éve is annak, hogy legutóbb ebben az igazán szemrevaló városban jártam. Sok fiatal, jó hangulat, komolyan kézben tartott műemlékek. Valamint nagyjából 50 vendég, akiknek egy része le sem tudott ülni az újonnan nyílt konzulátus visszafogott (majdnem üres), szép szalonjában. Volt, aki Varsóból érkezett állítólag a kóstolóra, ami igencsak meglepett, és persze nagyon jól esett. Természetesen mindez Tokajnak szólt. Nagyon sok termelőt ismertek, a fajtákat, évjáratokat szintén nem nagyon kellett magyarázni. Pozitívak és örömtelien kíváncsiak voltak. Igazi ismerősként, sőt állíthatom – barátként fogadták a borokat. Semmi mesterkéltséget nem éreztem közeledésükben. Egyértelműen jó volt magyarnak lenni.

Mint ahogy jó volt a múlt évi és az az előtti Nagy Tokaji Borárverésen is. Azt tartják, az élet nagy pillanatait nem várni, hanem megélni kell. Nekem mindkét borárverés pontosan ilyennek tűnt. Megélt nagy pillanat, amikor nem rutinból tesszük a dolgunkat. Egyszeri kóstoló, megismételhetetlen élmény, találkozás olyan borokkal, amelyeket biztosan soha többé nem fogok kóstolni. Nincs tehát mire várni, akkor és ott kell átélni és megélni mindazt, ami a palackokba zártan fejlődik majd tovább – nélkülem. Élni kell tehát a lehetőséggel még akkor is, ha nem feltétlenül életünk legnagyobb borélményei kerülnek a poharakba. Ami amúgy egyáltalán nem lehetetlen, hiszen komoly tételek kerültek kalapács alá mindkét alkalommal. Hazai és külhoni licitáló egyformán érezheti, hogy részesei vagyunk a pillanatnak, amit Tokaj teremtett számunkra. Átélhetjük és befogadhatjuk a borvidék és egyúttal a Kárpát-medence esszenciáját.

Mészáros Gabriella – Nemzetközi Borakadémikus